Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon A Parker - Agos Bejegyzése
Boncasztalon A Parker
2013-04-07 01:03:17
[IMG]http://goldinfo.uw.hu/keptar/foto/agos244777654.jpg [/IMG]
Jennifer Lopez seggedelmével
[b]Jason Statham véráztatta ámokfutásában semmi különleges nincs. A színész hozza formáját, ami rá annyira jellemzõ, amiért szeretjük. Az elõadott fapofájával be lehetne gyújtani, rezzenéstelen arcán érzelmek után kutatni reménytelen feladat. Színészi tehetségét illetõen páros lábbal rúgnák ki az alsó tagozat színjátszó szakkörébõl, annyira tehetségtelen efféle mókákban. Viszont elnyûhetetlen, nem teketóriázik a fegyverhasználattal, akkorákat üt, hogy még a levegõ is megkékül a környéken, és eminens diákként mondja föl a jóféle akcióhõsök bosszúálló kódexét. Tömörebben: a Parker nem is annyira rossz film.
ersze, az amerikai sablonosság és filmes kultúra tömegeket lükének tartó vonulata ebben a szösszenetben is erõsen domborít. Lehetne sorolni a képtelenségeket, a fõszereplõt ért fizikai traumák sorát, amelyekbõl villámgyorsan felépül, mintha mi sem történt volna. Mindezek homlokráncolásra késztetnek és a történet hiányosságaira mutatnak, illetve, az ilyen apróságokkal ne foglalkozzunk, mert megöli a mozit bölcs megállapítására vezethetõk vissza. A magam részérõl arra gyanakszom, hogy a stáb magas ívben tojt a realitás nevezetû ákombákomra, és úgy vélték, hogy majd Jason Statham borostás ábrázata, no meg Jennifer Lopez kisasszony negyvenes kora és terebélyesedõ hátsója lesz a legcsábítóbb vonzerõ. Nagyon nem törte magát habosra John J. McLaughlin forgatókönyvíró sem, nem is cifrázták apró finomságokkal filmjüket, s ez az egyszerûség – érdekes módon – a film elõnyére szolgált. Noha a játékidõt hosszabbnak éreztem a kelleténél, el kell ismernem, a sok üresjárat, tétova szöszmötölés ellenére nagyon is élvezhetõ produkcióval találkoztam. Talán még jobb is lehetne, ha kezükbe vették volna az ollót, és a cselekményt másfél órába nyírva, jobban pörögnének az események.
Bizony, kurtábban nagyobbat durranna, már csak azért is, mert a története zsengének is alig mondható, derék három mondattal leírható. Viszont az is igaz, minek túlbonyolítani? Az akciómozik sohasem a kacifántos cselekményszövésrõl szóltak, a lényeg a pofonokra, a bunyókra és a tökös fõhõsre lúgozódik ki. Ezért fölösleges lenne osztani az észt, inkább skatulyázzuk be a moviet, méghozzá a B kategóriás, csihi-puhi produkciók sorába. S ezen jeles társaság élmezõnyébe.
Valóban, másodvonalbeli alkotással van dolgunk, nincs értelme fényezni. Rövid filmszínházas karrierjét követõen gyorsan landol valamelyik filmcsatorna mûsorán, ismétlõ üzemmódban. Nem kérem, ez nem lenézése a filmnek, így szokott lenni. Szegény Statham évek óta képtelen túllépni saját árnyékán. Szálkásra szabott izmaival és zordon tekintetével a legkeresettebb fickók egyikének mondhatja magát az akciózsáner mûfajában, az igazi áttörés azért még hiányzik. Arról meg nem tehet, hogy randalírozik egy Dwayne Johnson, vagy egy Vin Diesel a szakmában.
Illetve tehetne. Jobb szerepválasztással, az egy kaptafáról nyúzott mozik felhagyásával. Mert ha nem képes váltani, könnyen Van Damme, Seagal, Wesley Snipes és hasonszõrû társaikat követve tûnik el a süllyesztõben. Persze, mondhatjuk úgy is, hogy Statham a nagy öregeket majmolva próbál az egekbe jutni. Törekvését én például díjazom. A Parkerben sem számítógép mondja meg, honnan fúj a szél. Nem használ csúcskütyüket, nem mûholdképrõl állapítja meg, hogy a gazok ijedtükben lepisálták a lábuk szárát és hasonlók. Gyõzzön az erõ, és a bosszúvágy istene!
Bizonyára nem csak nekem szúrt szemet, mennyire hasonlít a film a Visszavágóhóz. Mel Gibson magasabb szinten hirdeti a bosszú igéjét, mint Statham, ez nyilvánvaló. A film története is rém egyszerû: Parker elveihez ragaszkodó rosszfiú, akit társai egy rablást követõen lelõnek, halottnak hisznek. Persze nem látogatott el Szent Péterhez, ízibe felépül, és Jennifer Lopez seggedelmével bosszúra szomjazik. Igen, a popdíva is aktív szerephez jut, rémületemre. Egyértelmû, hogy a hölgy aktori vénája hátul keresendõ, fenekére rá is erõsítenek keményen. Kettõjük párosa egyébként szórakoztató bóvli, tehát könnyen feledhetõ.
Parker értékelés: Azt kell mondanom, hogy kikapcsolódásnak tökéletes mozi. Nem újítja meg a mûfajt, de nem is ez volt a cél. Nem akar többnek látszani, simán tucatfilm. Az akciók szépen koreografáltak és brutálisak, Statham vértõl maszatos arca viszont már-már komikumba hajló. A szereplõk olyanok, amilyenek, elõadói minõséget itt kár keresni, a Parker élvezeti értékén nem ez a dob a legtöbbet. Esti lazításként, vasárnapi matinénak tökéletes gõzleeresztõ. Stathamnek nem a Parker élete filmje, de nem is a legrosszabb.
Értékelés: 6,5/10[/b]
2013-04-07 01:03:17
[IMG]http://goldinfo.uw.hu/keptar/foto/agos244777654.jpg [/IMG]
Jennifer Lopez seggedelmével
[b]Jason Statham véráztatta ámokfutásában semmi különleges nincs. A színész hozza formáját, ami rá annyira jellemzõ, amiért szeretjük. Az elõadott fapofájával be lehetne gyújtani, rezzenéstelen arcán érzelmek után kutatni reménytelen feladat. Színészi tehetségét illetõen páros lábbal rúgnák ki az alsó tagozat színjátszó szakkörébõl, annyira tehetségtelen efféle mókákban. Viszont elnyûhetetlen, nem teketóriázik a fegyverhasználattal, akkorákat üt, hogy még a levegõ is megkékül a környéken, és eminens diákként mondja föl a jóféle akcióhõsök bosszúálló kódexét. Tömörebben: a Parker nem is annyira rossz film.
ersze, az amerikai sablonosság és filmes kultúra tömegeket lükének tartó vonulata ebben a szösszenetben is erõsen domborít. Lehetne sorolni a képtelenségeket, a fõszereplõt ért fizikai traumák sorát, amelyekbõl villámgyorsan felépül, mintha mi sem történt volna. Mindezek homlokráncolásra késztetnek és a történet hiányosságaira mutatnak, illetve, az ilyen apróságokkal ne foglalkozzunk, mert megöli a mozit bölcs megállapítására vezethetõk vissza. A magam részérõl arra gyanakszom, hogy a stáb magas ívben tojt a realitás nevezetû ákombákomra, és úgy vélték, hogy majd Jason Statham borostás ábrázata, no meg Jennifer Lopez kisasszony negyvenes kora és terebélyesedõ hátsója lesz a legcsábítóbb vonzerõ. Nagyon nem törte magát habosra John J. McLaughlin forgatókönyvíró sem, nem is cifrázták apró finomságokkal filmjüket, s ez az egyszerûség – érdekes módon – a film elõnyére szolgált. Noha a játékidõt hosszabbnak éreztem a kelleténél, el kell ismernem, a sok üresjárat, tétova szöszmötölés ellenére nagyon is élvezhetõ produkcióval találkoztam. Talán még jobb is lehetne, ha kezükbe vették volna az ollót, és a cselekményt másfél órába nyírva, jobban pörögnének az események.
Bizony, kurtábban nagyobbat durranna, már csak azért is, mert a története zsengének is alig mondható, derék három mondattal leírható. Viszont az is igaz, minek túlbonyolítani? Az akciómozik sohasem a kacifántos cselekményszövésrõl szóltak, a lényeg a pofonokra, a bunyókra és a tökös fõhõsre lúgozódik ki. Ezért fölösleges lenne osztani az észt, inkább skatulyázzuk be a moviet, méghozzá a B kategóriás, csihi-puhi produkciók sorába. S ezen jeles társaság élmezõnyébe.
Valóban, másodvonalbeli alkotással van dolgunk, nincs értelme fényezni. Rövid filmszínházas karrierjét követõen gyorsan landol valamelyik filmcsatorna mûsorán, ismétlõ üzemmódban. Nem kérem, ez nem lenézése a filmnek, így szokott lenni. Szegény Statham évek óta képtelen túllépni saját árnyékán. Szálkásra szabott izmaival és zordon tekintetével a legkeresettebb fickók egyikének mondhatja magát az akciózsáner mûfajában, az igazi áttörés azért még hiányzik. Arról meg nem tehet, hogy randalírozik egy Dwayne Johnson, vagy egy Vin Diesel a szakmában.
Illetve tehetne. Jobb szerepválasztással, az egy kaptafáról nyúzott mozik felhagyásával. Mert ha nem képes váltani, könnyen Van Damme, Seagal, Wesley Snipes és hasonszõrû társaikat követve tûnik el a süllyesztõben. Persze, mondhatjuk úgy is, hogy Statham a nagy öregeket majmolva próbál az egekbe jutni. Törekvését én például díjazom. A Parkerben sem számítógép mondja meg, honnan fúj a szél. Nem használ csúcskütyüket, nem mûholdképrõl állapítja meg, hogy a gazok ijedtükben lepisálták a lábuk szárát és hasonlók. Gyõzzön az erõ, és a bosszúvágy istene!
Bizonyára nem csak nekem szúrt szemet, mennyire hasonlít a film a Visszavágóhóz. Mel Gibson magasabb szinten hirdeti a bosszú igéjét, mint Statham, ez nyilvánvaló. A film története is rém egyszerû: Parker elveihez ragaszkodó rosszfiú, akit társai egy rablást követõen lelõnek, halottnak hisznek. Persze nem látogatott el Szent Péterhez, ízibe felépül, és Jennifer Lopez seggedelmével bosszúra szomjazik. Igen, a popdíva is aktív szerephez jut, rémületemre. Egyértelmû, hogy a hölgy aktori vénája hátul keresendõ, fenekére rá is erõsítenek keményen. Kettõjük párosa egyébként szórakoztató bóvli, tehát könnyen feledhetõ.
Parker értékelés: Azt kell mondanom, hogy kikapcsolódásnak tökéletes mozi. Nem újítja meg a mûfajt, de nem is ez volt a cél. Nem akar többnek látszani, simán tucatfilm. Az akciók szépen koreografáltak és brutálisak, Statham vértõl maszatos arca viszont már-már komikumba hajló. A szereplõk olyanok, amilyenek, elõadói minõséget itt kár keresni, a Parker élvezeti értékén nem ez a dob a legtöbbet. Esti lazításként, vasárnapi matinénak tökéletes gõzleeresztõ. Stathamnek nem a Parker élete filmje, de nem is a legrosszabb.
Értékelés: 6,5/10[/b]
