Teltlanyok.Hu Blogger

 

A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)

Menü:
[Legújabb Blogok]  [Véletlenszerü]  [Összes Blog]

Boncasztalon A Dolog /2011/ - Agos Bejegyzése

 

Boncasztalon A Dolog /2011/
2012-03-20 23:49:16
[b][img]http://noob.hu/2012/03/20/505.jpg[/img]
A dolog ismét hozzátesz néhány kavicsot a sarkvidék mélyén százezer esztendeje vacogó ûrhajók széles útjához. Matthijs van Heijningen Jr. filmjének ez azonban csak a kiindulópontja. Hamarosan egy hatalmas barlangban találjuk magunkat, amelynek gyomrából a norvégok kutatócsoportja rádiójelet fog. A jég fogságában találnak egy nem földi eredetû lényt, tanulmányozására gyorsan az Antarktiszra reptetik Dr. Sander Halvorsont és a bájos paleontológus segédjét Kate Lloydot, akik nem sokat szöszölnek a mirelit szörnnyel, mintát vesznek belõle. A borzalmas események innentõl felgyorsulnak, a parazita jégbörtönébõl kipattan, ám e felfedezés örömétõl senki nem lesz boldog – milyen meglepõ fordulat – a kiszabadult rémség megfertõzi az egész bázist. Pedig egész barátságos csehóban lazítanak az ottaniak… Elindul a hajsza a lénnyel, az idõvel és egymással, hiszen van, aki menekülne, még azon az áron is, hogy az alakmásoló idegen elszabadul a Földön…
Egy rokonszenves fiatal nõ, egy tucat norvég kutató és az Antarktisz fagyos jégsivataga. Bezártság, hóvihar és a gyilkos rusnyaság keltette tenyérizzadás. A körömrágós para összes kelléke adott ehhez a korrekt módon elkészített horrorhoz, s amely film legnagyobb átkaként nem úszhatja meg az összehasonlítást. Akár tekintjük gyengécske utánzatnak, remake-nek, vagy éppen elõzményfilmnek, jelen feldolgozás mégis csupán kiscsicskása John Carpenter 1982-ben készült klasszikusának. A komolytalan CGI, a kevesebb vér és az idegtépõ atmoszféra satnyasága lehetett kiváltó oka lanyhuló érdeklõdésemnek. Hát igen, a kutya itt vagyon elásva. Gyorsan meguntam a fagyos a banánt, máskor meg botcsinálta fogorvos módjára a számban turkáltam. A franc se tudja miért, de a fogtömésemet piszkáltam.

A történetmesélésbe már az elején belegabalyodtam, különben is, akik még emlékeznek arra, amint Kurt Russell méretes szakállával pirítja ropogósra az alakmásoló szörnyeteget, azok téphetik a hajukat. A helyzet kísértetiesen kopírozva: valami irtó randa létforma villámgyorsan eltüntet néhány mafla tekintetû bázislakót a fenébe. Élek a gyanúval, a film készítõi kínosan ügyelhettek arra, nehogy infarktust kapjunk a rémülettõl. Olyan alamuszi nyuszi nagyot ugrik jellege van a történéseknek. Ugyanazt kapjuk frissítve, picit gyorsabb iramban, mindvégig körberajongva a Carpenter-féle változatot – mintha a forgatókönyvírók is képtelenek lennének elszakadni a régi vezérfonaltól. Mindenki gyanús, még az árnyékod is érzése – ezúttal nem tudott megfogni. Talán színészei lagymatagabbak a leszedált aludttejnél, talán hozzászoktunk már a „váratlannak” szánt fordulatok elõre számítható bekövetkeztén, de az is lehet, a jégtáblában hûsölõ szörny ábrázolása sikeredett kaotikusra. Egyetlen szóval is mondhatnám, de kettõ lett belõle: átlagos unalomûzõ.
Azért a pártatlanság védelmében hozzátenném, akadnak a filmnek nagyon jó pillanatai. Ilyen például a boncolás, aztán a fogtömések zseblámpás lefülelése is ide tartozik. Azon lehet filózgatni, hogy fõszereplõnek fiatal hölgyet választani kellõen átgondolt választás-e? A filmtörténetben akadnak iszonyat belevaló csajok, azonban Mary Elizabeth Winstead túl hamvas jelenség és csinos pofival rendelkezik ahhoz, hogy hihetõen adja a tökös és okos nõ karakterét. Egyszerûen beleerõszakolták a történet sûrûjébe, nem is tud vele mit kezdeni. Azt jobban kinézem belõle, amikor két hétig feketében gyászol, mert letörött a körme, ám rezzenéstelen arccal használni a lángszórót? Ugyan már.

John Carpenter hentesmunkáját szokás minden idõk egyik legvéresebb, legundorítóbb horrorjának is nevezni. Utolsó másodpercéig rettegésben tarja nézõjét, aki felváltva rémüldözik, szorong és rókázza le ünneplõ ruháját. Carpenter egyébként nem a saját eszével villogott, filmje az 1951-ben bemutatott A lény – egy másik világból címû horror-sci-fi vérfagyasztó feldolgozása. Lássuk, a mai fiúk a 2011-es verzióval, a félelemkeltéssel hogyan is állnak? Hadilábon, azaz alapvetõen sehogy. Teljesen sablonos, lekoptatott panelekbõl építkezõ film lett A dolog, ráadásul, a görcsös megfelelni akarás, és megvalósításának hiányosságai miatt is csak harmadosztályba sorolható.
A dolog értékelés: A fiatal rendezõ Matthijs van Heijningen Jr. elsõ kirándulása a mozi irányába olyan, mint az a leves, amelybe fõzés közben a szakácskönyvben megemlített összes alapanyagot beleszórják: lehet, hogy külön-külön valamennyi csemege, de együtt egy menzaszintre felhozott kotyvalék. A dolog ilyen film. A mûfaj szerelmeseinek éhségét átmenetileg képes csillapítani, az ínyencek jobban járnak a régi verzióval. Pedig a rendezõ saját bevallása szerint az 1982-es horror nagy rajongója, amit igyekezett túlszárnyalni. Legfõbb törekvése az elszigeteltségbõl, az ismeretlentõl fakadó félelem gerjesztette feszültség érzékeltetése volt. Célja sajnos megrekedt a gondolati szinten.

Értékelés: 6,5/10[b]

Kommentek:

 

A bloghoz 1 komment érkezett.

anne

 

2012-03-21 00:04:38
ink