Teltlanyok.Hu Blogger

 

A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)

Menü:
[Legújabb Blogok]  [Véletlenszerü]  [Összes Blog]

Boncasztalon Az Erõ Krónikája - Agos Bejegyzése

 

Boncasztalon Az Erõ Krónikája
2012-03-19 23:27:25
[b][img]http://noob.hu/2012/03/19/111_0.jpg[/img]
Hessegettem a gondolatot, mégis, legalább tízszer jutott eszembe a következõ: A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelõorvosát, vagy gyógyszerészét! A kamera idegbeteg rángatása komoly kockázatot jelent, mellékhatásaként émelygés és szédelgés léphet fel. Bizony, idõnként súlyosabb szövõdmény is lehet a tele gyomorral moziba totyogó jutalma. Még az is megtörténhet a nézõvel, hogy az a fura érzést kiváltó ragacsos-langyos lötty, ami a háta közepén araszol lefelé, a mögötte ülõ vacsorája. Tanácsom tehát a következõ: Ne pacalpörkölttel a bendõnkben nézzük meg a filmet!
Egyszer, egy szép napon, valaki, talán egy háborús tudósításokat komáló, számítógépes játékok tömegén pelyhedzõ, pihent agyú atyafi kitalálta, hogy a felvevõ eszköz hisztis mozgatásával, szemcsés és életlen képek váltogatásával lehet fokozni a borzalmat, s lenyomható a nagyérdemû torkán a valóságot imitáló, dokumentarista jellegû „remekmû”. A recept piszkosul bevált, amitõl én menten Ideglelést kaptam. Egy fecske ezúttal nyarat csinált: Ideglelés 2., Cloverfield hírhedt elrettentések a témában. A kézikamerás technika kiteljesedéseként a Paranormal Activity idõközben már háromrészes sorozattá érett, s veszélyes közelségben a negyedik epizód is. Jajj a lakásban bóklászó szellemeknek! Akad még film a tarsolyomban, említhetem a mûfaj egyik gyöngyszemét, az Atrocious címû horrort. Hm. Még ez a legjobb. Hányinger a köbön, hiánycikk lett a papírzacskó, örömtáncot lejtenek a szemészek. Kedves nézõ! Hová gurult el a jojód, az a fránya szemgolyód?

Közös az elõbbi alkotásokban a roppant életszerû állapotok megidézése. Azt hiszik, nekem még az életben nem volt kamera a kezemben? Így aztán elképzelésem sincsen, mire föl a rajongás, a rohanás, hogy mindig, mindent rögzítsenek? Fõleg ez az Andrew gyerek indulhatna az izgága kamerabuzi kategóriában, simán kitúrná a profikat. Szinte már részévé válik a szerkezet, harmadik szeme, ilyesmi. Föl is vesz mindent, mert neki úgy tetszik. Kamerát tol a haverok képébe, az a trendi manapság. Velem biztosan nem tehetné meg. Az ötödik percben úgy szájba törölném, hogy fogai kiesési rangadót játszanának a bennmaradásért. Közben lepukkant cuccát 500 dollárosra váltja, addig anyja vidáman haldoklik, apja meg a szokásosan tapló eset. A „kõkemény” drámához az amerikai filmekbõl rogyásig szánkba rágott iskolás klisék szolgálnak támogatás gyanánt. Ne titkoljuk. Unalmas és fárasztó a film elsõ húsz perce.
Aztán felpörögnek, beindulnak az eseményekkel. A srácok ízlelgetik az ERÕ hatalmát. Afféle fapados Szupermenek lesznek, botcsinálta Yodák, de Kenobi is maga alá nyúlna örömében, ahogy lebegnek körülöttük a tárgyak. Kipróbálják, kiélvezik mindazokat a lehetõségeket, amiket amúgy mindenki megtenne. Õrült és eszementen jó mókák követik egymást futószalagon. Hiába, fiatalság, bolondság. A film vicces és legjobb pillanatai. Talán a humoros irányban kellett volna nyomulni …

Ám nem így történik. A nagy erõ nagyobb felelõsséggel jár, mondaná Pókember. Én pontosítanám hálószövõ barátunkat. A felelõsség hatalomért kiált és minél nagyobb a hatalom, annál nagyobb az elmebaj. Andrewnál elszakad a cérna és a film átmegy erõs zúzásba. Változik a rendezõi koncepció is: az addigi egyszemélyi kamerázgatás simán megbukik. Belép a külsõ világ. Az akciódús finálét már térfigyelõk, rendõrautók kameráinak szemszögébõl figyelhetjük, meg mindenhonnan.
történetrõl annyit tudok írni, mint újabban általában. Vagyis semennyit. Kiszámítható, triplán sablonos. Törések a sztoriban, logikai bukfencek, néha a számítógépes animáció is rakoncátlankodik. Az a gyanúm, a színészifjak tehetsége is felsülne egy alsó tagozatos színjátszó szakkörben. Mégis, a felsorolt hiányosságok valahogy jól állnak, amolyan sete-suta, megbocsájtható bájt adnak a produkciónak.

A produkciónak, amelynek szerintem nagyobb lett a füstje, mint a lángja. Kétségtelenül, akadnak benne jól megcsinált jelenetek. A látvány tisztességes, ám a szûkös költségvetés fékezõ erõként hatott. Néha humoros, fiatalos lendületet vesz, máskor a bugyutaságtól kapartam a falat. Erõsen érezhetõ akár a rendezõ, akár az elõadók játékában a tanácstalanság.

Az erõ krónikája értékelés: Nézzük a leltárt. Ami nem jött be: a virtustáncot járó kamera – kapásból mínusz két pont. Csapnivaló színészek, remek ötlethez nuku sztori társul, részemrõl sok-sok kérdéssel. Tetszett a közepén látható lükeség és a végsõ rendrakás is olyan pluszt adott, mintha normális filmet néznék. A film játékideje egyébként meglepõen rövid. Kitámolyogva a moziból, még bõven marad idõnk. Például egy pacalpörköltre.

Értékelés: 5,5/10[/b]