Társkereső közösségi oldal
Teltlanyok.Hu Blogger
A blog jelenleg fejlesztés alatt áll,ezért nem érhetö el az összes opció.
A fejlesztéssel sietünk ahogy tudunk,addig kitartás:)
[Legújabb Blogok] [Véletlenszerü] [Összes Blog]
Boncasztalon A Negyedik Típusú Találkozás (The Fou - Agos Bejegyzése
Boncasztalon A Negyedik Típusú Találkozás (The Fou
2010-03-07 17:17:41
[b]Kanada északkeleti részén, egy Namo nevezetû kisvárosban 2000. október 1-9 között rejtélyes és félelmetes események történtek. Kóros álmatlanság, rémálmok, gyilkosságok, és halandó ésszel föl nem fogható eltûnések. Dr. Abigail Tyler pszichológusnõ is keményen érintett a dolgokban. Fogja hát kameráját, valamint diktafonját és utána szimatol, mi a fene is van a háttérben. Nyomozása során a gyanú egy bagolyra terelõdik. Mintha a derék szárnyas lenne minden bajság forrása. Szegény kimaradt a Harry Potter filmbõl? Talán így van, de lehet nem. Hipnózis, sumérok, meg a földönkívüliek. Valami hasonló sorrendben dobálják elém a maszlagot. Egyet azonban tartsunk szem elõtt: az események megértése érdekében eredeti videóanyagok kerültek a filmbe. Megdöbbentõ és megrázó képsorok következnek - komolyan, megtörténtek alapján. A nézõnek pedig adott a kérdés: valóság, vagy fikció, amit lát? Nekünk kell eldönteni. De ha ilyen egy Negyedik típusú találkozás akkor csak bagolynyelven tudom kommentálni. Huhú…
Most persze illene meghatározni, mit is jelent pontosan ez a negyedik típusú vagdalkozás? Hisz Spielberg is csak a harmadikig jutott. A középpontban természetesen az Ufók állnak. Mint szinte mindig. Rövid fölhomályosítás érdekében képzeld el kedves Olvasó: sétálsz hazafelé. Mondjuk Holdvilágos éjszakán. Talán még dúdolod is a dallamát. Aztán fura érzés kerít hatalmába, megjelenik fejed fölött a vakító fénycsóva, és zsupsz! Máris begyûjtenek a földönkívüliek. Kísérleteket végeznek rajtad. Szexuálisan megizélnek, de az is megeshet, hogy nagymamád barackos palacsintájának a receptjére zsongtak be. A lényeg, amikor felébredsz, lövésed sincs, mi a bánat történt veled. Kóvályogsz, mint gólyafos a levegõben, pislogsz értetlenül, és homályos emlékeid vannak. De nyugi, nem az egyedüli vagy. Hivatalos bejelentések alapján tízezerszám nyúlják le embertársainkat a gülüszemû zöld kópék, csak. Jobb dolguk biztos nincs, vagy tényleg ennyire birizgáljuk a csõrüket?
Tisztáztuk hát a fogalmat. A filmek pedig elõszeretettel lovagolják meg fantáziánk elvárásait. Így keletkeznek a nagy hollywoodi blockbusterek. Mondjak párat? Azért se! A Negyedik típusú találkozás mégis kilóg a sorból. Hozzáteszem szerencsénkre. Merész és bevállalós film. Azzal, hogy megtörtént eseményekkel sokkol, dicséretes. Nem formál véleményt, csak rekonstruál. Nem büszkélkedik földhöz vágó CGI effektek tömegével. Nincsenek gigászi ûrhajók, csípõbõl bolygónkat megmentõ héroszok, de még egy béna földönkívülivel sem riogat. Az a bibi, rohadtul semmit nem mutatnak. Ehelyett párbeszédek. Hipnózisba küldött alanyok mondják meg a frankót. De olyan módón, hogy az ember hátán körbeszaladgál a libabõr. Osztott képernyõvel manipulálják érzelmeinket. Jobbra az eredeti felvétel, balra a színészek. Vagy fordítva? Tök mindegy. Néha kicsit sok is a jóból. Az embernek bebandzsul a szeme, melyiket bámulja. Az igazi Abigail Tyler szakasztott Julianne Moore. Csak nekem vágott be?
Az elõbb azt írtam, nem duruzsolnak véleményt. Ez így nem teljesen igaz. Mert a film után, gyanítom, minden fûszálban, minden gyanús eseményben Ufót látunk. Kicsit Erich von D.niken utánérzés kapott el. A fickó, aki még a sóskában is Marslakót talál, ettõl a movietól szaltózni kezd. Hiába, no, mûködik a filmbéli agyi Terror
A maga módján egészen vidám, parázós moziként szuperál. Tulajdonképpen nem is igazán találtam benne kivetni valót. Azaz mégis. Nem tudok megbékélni azzal a gondolattal, hogy mi a kórságért választották fõszereplõnek Milla Jovovichot? Tõle megszokhattuk az agyatlan akciókat. Hiányos rucikban osztotta jobblétre a zombikat, és néz bánatos õzgida tekintettel. Jelen filmben meg rásóztak egy értelmiségi szerepet. Amikor hiányzik a kirakatiság, amikor egy mozi jelentõs hányadában párbeszédek az uralkodók, kevés a fapofa tekintet, és a színésznõre jellemzõ repedtfazék hang. Próbáltam számolni arcvonásainak változását, kb. három gyárilag beállított üzemmód és elfogytak. Hangja szintúgy. Mély recsegés, normál nyekergés, és magas visítozás. Nem éreztem az átélést, arcán a páni félelmet. Persze, önmagához képest hatalmasat alakít. Csak összességében vannak problémáim a drágával. Ezzel az erõvel Steven Seagal is eljátszhatta volna a pszichológusnõt. Na, elég legyen a károgásból!
Összegzés: Ha tudunk azonosulni a filmmel, elõhozza belõlünk a gyanút és a félelmet. A bennünk élõ Isten bizonyára szelídebb, mint a produkcióban megvillantott. Ám az összes okoskodás mögött mégiscsak ott a legfontosabb kérdés. Vajon mindez megtörtént? Így? Mert ha igen, abban az esetben marad a bagolyválasz. Huhúúú… Röviden, körömrágós.
7/10
BEMUTATÓ ITT:[/b]
[url=http://www.youtube.com/watch?v=vVRHOhLP-aA]http://www.youtube.com/watch?v=vVRHOhLP-aA[/url]
2010-03-07 17:17:41
[b]Kanada északkeleti részén, egy Namo nevezetû kisvárosban 2000. október 1-9 között rejtélyes és félelmetes események történtek. Kóros álmatlanság, rémálmok, gyilkosságok, és halandó ésszel föl nem fogható eltûnések. Dr. Abigail Tyler pszichológusnõ is keményen érintett a dolgokban. Fogja hát kameráját, valamint diktafonját és utána szimatol, mi a fene is van a háttérben. Nyomozása során a gyanú egy bagolyra terelõdik. Mintha a derék szárnyas lenne minden bajság forrása. Szegény kimaradt a Harry Potter filmbõl? Talán így van, de lehet nem. Hipnózis, sumérok, meg a földönkívüliek. Valami hasonló sorrendben dobálják elém a maszlagot. Egyet azonban tartsunk szem elõtt: az események megértése érdekében eredeti videóanyagok kerültek a filmbe. Megdöbbentõ és megrázó képsorok következnek - komolyan, megtörténtek alapján. A nézõnek pedig adott a kérdés: valóság, vagy fikció, amit lát? Nekünk kell eldönteni. De ha ilyen egy Negyedik típusú találkozás akkor csak bagolynyelven tudom kommentálni. Huhú…
Most persze illene meghatározni, mit is jelent pontosan ez a negyedik típusú vagdalkozás? Hisz Spielberg is csak a harmadikig jutott. A középpontban természetesen az Ufók állnak. Mint szinte mindig. Rövid fölhomályosítás érdekében képzeld el kedves Olvasó: sétálsz hazafelé. Mondjuk Holdvilágos éjszakán. Talán még dúdolod is a dallamát. Aztán fura érzés kerít hatalmába, megjelenik fejed fölött a vakító fénycsóva, és zsupsz! Máris begyûjtenek a földönkívüliek. Kísérleteket végeznek rajtad. Szexuálisan megizélnek, de az is megeshet, hogy nagymamád barackos palacsintájának a receptjére zsongtak be. A lényeg, amikor felébredsz, lövésed sincs, mi a bánat történt veled. Kóvályogsz, mint gólyafos a levegõben, pislogsz értetlenül, és homályos emlékeid vannak. De nyugi, nem az egyedüli vagy. Hivatalos bejelentések alapján tízezerszám nyúlják le embertársainkat a gülüszemû zöld kópék, csak. Jobb dolguk biztos nincs, vagy tényleg ennyire birizgáljuk a csõrüket?
Tisztáztuk hát a fogalmat. A filmek pedig elõszeretettel lovagolják meg fantáziánk elvárásait. Így keletkeznek a nagy hollywoodi blockbusterek. Mondjak párat? Azért se! A Negyedik típusú találkozás mégis kilóg a sorból. Hozzáteszem szerencsénkre. Merész és bevállalós film. Azzal, hogy megtörtént eseményekkel sokkol, dicséretes. Nem formál véleményt, csak rekonstruál. Nem büszkélkedik földhöz vágó CGI effektek tömegével. Nincsenek gigászi ûrhajók, csípõbõl bolygónkat megmentõ héroszok, de még egy béna földönkívülivel sem riogat. Az a bibi, rohadtul semmit nem mutatnak. Ehelyett párbeszédek. Hipnózisba küldött alanyok mondják meg a frankót. De olyan módón, hogy az ember hátán körbeszaladgál a libabõr. Osztott képernyõvel manipulálják érzelmeinket. Jobbra az eredeti felvétel, balra a színészek. Vagy fordítva? Tök mindegy. Néha kicsit sok is a jóból. Az embernek bebandzsul a szeme, melyiket bámulja. Az igazi Abigail Tyler szakasztott Julianne Moore. Csak nekem vágott be?
Az elõbb azt írtam, nem duruzsolnak véleményt. Ez így nem teljesen igaz. Mert a film után, gyanítom, minden fûszálban, minden gyanús eseményben Ufót látunk. Kicsit Erich von D.niken utánérzés kapott el. A fickó, aki még a sóskában is Marslakót talál, ettõl a movietól szaltózni kezd. Hiába, no, mûködik a filmbéli agyi Terror
A maga módján egészen vidám, parázós moziként szuperál. Tulajdonképpen nem is igazán találtam benne kivetni valót. Azaz mégis. Nem tudok megbékélni azzal a gondolattal, hogy mi a kórságért választották fõszereplõnek Milla Jovovichot? Tõle megszokhattuk az agyatlan akciókat. Hiányos rucikban osztotta jobblétre a zombikat, és néz bánatos õzgida tekintettel. Jelen filmben meg rásóztak egy értelmiségi szerepet. Amikor hiányzik a kirakatiság, amikor egy mozi jelentõs hányadában párbeszédek az uralkodók, kevés a fapofa tekintet, és a színésznõre jellemzõ repedtfazék hang. Próbáltam számolni arcvonásainak változását, kb. három gyárilag beállított üzemmód és elfogytak. Hangja szintúgy. Mély recsegés, normál nyekergés, és magas visítozás. Nem éreztem az átélést, arcán a páni félelmet. Persze, önmagához képest hatalmasat alakít. Csak összességében vannak problémáim a drágával. Ezzel az erõvel Steven Seagal is eljátszhatta volna a pszichológusnõt. Na, elég legyen a károgásból!
Összegzés: Ha tudunk azonosulni a filmmel, elõhozza belõlünk a gyanút és a félelmet. A bennünk élõ Isten bizonyára szelídebb, mint a produkcióban megvillantott. Ám az összes okoskodás mögött mégiscsak ott a legfontosabb kérdés. Vajon mindez megtörtént? Így? Mert ha igen, abban az esetben marad a bagolyválasz. Huhúúú… Röviden, körömrágós.
7/10
BEMUTATÓ ITT:[/b]
[url=http://www.youtube.com/watch?v=vVRHOhLP-aA]http://www.youtube.com/watch?v=vVRHOhLP-aA[/url]
