Társkereső közösségi oldal

Egy Szó ...
2009-10-19 23:07:23


[b] Once upon a time ... [/b]
Egyszer egy indiai hercegnõ az édesapjától kapott gyûrûvel felkereste a Bölcset. Azt kérte tõle, hogy véssen a gyûrûbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, s amikor a szíve vakmerõn szárnyalna a boldogságtól, óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyûrût.
Csupán egyetlen szót vésett bele:[b]......[/b]


A Sors kifürkészhetetlen akarata révén úgy adódott, hogy a számítógépes lomalmolás közben, két év után, a közelmúltban elém kerültek újból bizonyos leveleim és Napló-bejegyzéseim, amelyeket azokban az órákban írtam, amikor a két gyönyörû gyermekünk felnevelése, számokban kifejezhetetlenül sok szép, együtt leélt év emlékei, a „vállamaválladhoz”-csatái, örömei, a társasság békés boldogsága után - a szétválást követõ vérpokolban írtam.
Kívülállóként, szinte, mint a filmet, néztem vissza önmagamra, emlékeztem rá, hogy martam bele akkor a tenyerembe, miközben a lázas éjszakán reszketve bámultam az üres mail-boxomat, visszaemlékeztem, hogyan matattam zsebkendõ után a Metrón és mivel nem találtam, csorgott az orrom is, nem csak a könnyeim és hogy mennyire furán néztek rám, komoly asszonyra a meghökkent utasok és én ettõl még rémültebbnek és elhagyatottabbnak éreztem magam, hogy ejtettem el a szakadó esõben az irattáskám, hogy a rohanva, éjszaka nagy nehezen összeállított munkám minden lapja megfeküdte a sarat és milyen menthetetlenül szerencsétlennek és kiszolgáltatottnak éreztem akkor magam, mert hogy úgy véltem, meglátom a kocsinkat, s benne Õ ... és csak inteni akartam, hogy „ ... Szia, egy szóra ... ”, de nem a mi kocsink volt, és csak álltam a szakadó havas esõben, bámulva a saras cipõmet és az irataimat s hogy úgy éreztem akkor, ki fog szakadni a szívem a bordáim mögül...
Visszaemlékeztem minderre a minap, szinte érdeklõdõ távolságtartással ... nyom nélkül, mondom: nyom nélkül eltûnt az érzet, a szenvedés. Racionális, tényszerû ismeretté vált. Tudja az agyam, hogy megtörtént. Velem. De ... ez már csak ismeret.
Tény emléke az elmémben, de semmi a szívemben, mert ... mert ott az õrjöng, az mar, üt, fojtogat, éget, csak az a kín vájja tövig magát a lényembe, a velõmig, csak az, csak az, hogy ... hm ...
Hogy egyetlen, villámgyors cikkanásnyi telefon beszéléssel, ifjú bimbójában, leggyönyörûbb virágpompájában, mézes illata teljében ... levágtuk a világmindenség legteljesebb, legigazabb, leghatalmasabb szerelmének rózsáját. Hogy miután kivonszolódtam a sárból, megtisztult és megrészegült a szívem, hogy mégis van új élet, újra tudok hinni, bízni, szeretni, van ... van nekem kicsi Kincsem, van a lelkemnek társa ... Hogy nincs többé.
Nincs.
Meg lehet halni ebben a fájdalomban. Csak nem enged a húsgép ... Beletébolyodni ... az õrület menedéke ... Jól idomított, korbáccsal tanított lélekállat, nem fordul kétfelé a szem, nincs önkívületi mentsvár. ... Egy halk, tiszta hang szólal meg a távolból, mint ahogy az ismerõs alak rajzolódik ki az õszi kert ködébõl, egy ismerõs, tiszta hang: „Once upon a time ... ... Egyszer egy indiai hercegnõ az édesapjától kapott gyûrûvel felkereste a Bölcset. Azt kérte tõle, hogy véssen a gyûrûbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, s amikor a szíve vakmerõn szárnyalna a boldogságtól, óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyûrût.
Csupán egyetlen szót vésett bele:[b]ELMÚLIK[/b]
2009. október 11.
Psy*****