Társkereső közösségi oldal

Levegõt!
2009-08-05 23:26:50


„Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet?” Ki tiltja meg, hogy kommentet fûzzek egy blog-hoz? Ki tiltja meg, hogy két chat-es, nem privát poénkodásához hozzáfûzzem a magam szójátékát? Ki tiltja meg, hogy a „szent hírhez” véleményt fûzzek szabadon? Ki tiltja meg, hogy lázadjak a folytonos kritizálás ellen? Ki tiltja meg, hogy rámutassak, ha a király meztelen? Ki tiltja meg, hogy a számra vegyem a nevét? Ki tiltja meg, hogy visszautasítsam a víz prédikálását, ha borissza a hittérítõ? *** „ ... nem én kezdtem megint ...” Megint úgy kezdõdik, hogy visszaütöttem ... *** A félreértések elkerülése érdekében nyomatékosítom: nem piszkálódom, nem veszekszem, ellentétben a dráma elsõ fejezetével, félelemérzés sem szorítja a torkom, sem a hely, sem az ember elvesztése nem félelemkeltõ a számomra már!:D ... egyszerûen úgy gondolom, igazam van, de legalább is - másokkal közel egyenlõ mértékben - megillet a jog az álláspontom, a véleményem kifejtésére, tehát nem veszekszem, hanem vitatkozom. Szavakkal és magatartással egyaránt. Önmagamat mutatom meg és nem ... Valakihez képest ... Valakivel összefüggésben ... Valakit értelmezve, nem, nem! Ez a történet csak rólam, csakis rólam szól. *** „Az én vezérem bensõmbõl vezérel!” Ezért kell, mindenképpen KELL kimondanom: szélsõségesen liberális hozzáállásom szinte korlátlanul tolerál mindenféle extravaganciát: jöhet a polgárpukkasztás, jöhet az öntörvényûség, jöhet a nihilizmus ... majdnem minden! Bármilyen, velem megismertetett és általam elfogadhatónak tartott [b]szabályrendszer[/b] keretében képes vagyok üzemelni, a [b]következetesség[/b] és a [b]kölcsönösség[/b] elve alapján! Ami nem megy, az az, ha a szabályrendszer alkotója a végsõ fokon kiugrik saját elõnye érdekében a saját szabálya alól. És az nem fér bele, ha valaki egyenlõbb az egyenlõknél. *** A fiam zseniális! (jahh, tökyo fej az apja ééés én neveltem!:)) Õ mutatott rá egy egyszerû jelenségre, látva az újabb „helyzet” kialakulását megelõzõ turbulenciák miatti bánatomat. Azt mondta, hogy ha valaki kedvesen, barátságosan, vidáman szól, azt egy pillanat alatt elfelejtik, az nem egy figyelemre méltó alak, és Ghandinak vagy Teréz anyának kell lenni, hogy valami emléknyom megmaradjon, ahhoz viszont egy egész élet kell. Ezzel szemben, ha valaki megütköztet, verbálisan kemény, gúnyos, cinikus, lekezelõ, esetleg sértõ, arra a pórnép fölkapja a fejét. Az öntörvényû Egocenter mindig jól látható, központi figura, megosztó, (be)hódoló és "...itt sem vagyok..." táborra oszt, minél erõsebb az impulzusa, annál több energia kell az ellentartáshoz, nem lehet nem észrevenni! Ráadásul a keménység kitûnõ álca, és a „Minden mindegy! ... „ egy ideig látszólag jól elrejti, mennyire nem mindegy, hogy a kemény, ütõs Ego folyamatosan jól látható legyen... *** „Jaj, szeressetek szilajon, hessentsétek el nagy bajom! Eszméim közt, mint a majom a rácsok közt le és föl, vicsorgok és ugrándozom, mert semmit nem hiszek s nagyon félek a büntetéstõl.” *** Ha belecsúsztam az árokba és valaki a kezét nyújtja, hogy kihúzzon, de közben kigúnyol és kiröhög, mert béna voltam, az nem gond: ha balf@sz vagyok, legyek ütésálló is! Bár nyilván jobb lenne úgy segítséget kapni, hogy közben nem verik bele az orrom a sz@rba és nem lehet "önzetlen" jó cselekedetekkel kompenzálni a semmivel nem indokolható arroganciát, fõleg akkor nem, ha a két akciónak más és más az alanya... :D *** Félek, abban a másik dimenzióban már nem hallható a szívem dobogása, az a dobszó, ami szeretetrõl szól (aghapai és nem érothasz!), nagyrabecsülésrõl, mert ha az nem volna, itt egy szó se állna, valami haverság-kezdeményrõl, aminek minduntalan kifordul a bokája, vidámságról, újrakezdésrõl, arról, hogy „Az élet tánc!” persze, néha harci tánc, de nem Marsról, jó, nem is Vénuszról, de Merkúrról igen, és persze, nem mi lennénk, ha nem Szaturnuszról, szóval erõsen gyanítom, hogy nem fog áthallatszani: nem háború, nem személyeskedés, nem veszekedés, nem, nem! Csak egy többé nem visszafogható vágy arra, hogy végigbeszéljük „közös dolgainkat” verbális erõszak, keménykedés és csúsztatások nélkül. *** Jó mélyet szippantok a vízipipából, más a világ ezen keresztül ... nem rosszabb, nem jobb, más! „Laissez faire, laissez passer” – ez vízipipás gondolat:). *** A legfontosabb, a legeslegfontosabb, - nos nyilván ezért halhatatlan Õ és vagyok halandó én, mert Õ pár sorban tudta, amit én ezerben sem (hát emiatt „Nekem ... kell sok és érdekesnek tûnõ betût egymás után raknom, hogy éljek.”), - [b]tehát az aktuális, a személyes, a fontos, amit üzenek:[/b]

[b]„Az én vezérem bensõmbõl vezérel!
Emberek, nem vadak – elmék vagyunk!
... Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”[/b]

/József Attila, 1935. nov. 21./

@psy PussyNyuszy*****
2009. augusztus 5.
:)